A sors útvesztője

Kedveseim!

Írok a NŐKÉRT, az ANYÁKÉRT, NAGYMAMÁKÉRT, akik saját energiájukat, életüket nem kímélve küzdenek gyermekeikért, a család létéért, annak minden tagjáért!

Mostantól néhány bejegyzésemet ennek a témának fogom szentelni. Dicsérni Őket, az asszonyokat, 

a nőket, akik vállukon cipelik a családok sorsát.

Fokozva ezt tovább az ő jólétük, bizony mércéje annak a társadalomnak, amelyben megvívják mindennapi harcukat. 

Sokak számára az élet kemény feladatokat ad, és ehhez a küzdelemhez nem kapja meg minden nő egyformán a segítséget. Sokan még saját társukra sem számíthatnak, egyedül kell cipelniük azt a terhet, amelyet az Univerzum rájuk mért!

Vigasztalásul, mint már sokszor itt is leírom, hogy  sosem kapunk nehezebb feladatot, csak olyant, amivel képesek vagyunk megbirkózni!

Az Univerzum bölcsessége határtalan!

Ne féljetek, sosem vagytok egyedül! Habár sokszor érzi úgy az ember, hogy összeroppan a terhek súlya alatt, de aztán valahogyan mégis minden elrendeződik, minden a helyére kerül! 

Ezt a gondolatsort ajánlom mindenkinek a figyelmébe, adjon ez elegendő HITET a győzelemhez, a feladatok megoldásához!

Nem olyan régen a munkám során találkoztam egy idős hölggyel, aki valamikor "jobb világot látott", de mára már árnyéka sem volt régi önmagának. Házi gondozóként kerestem a kenyerem egy Dunántúli kisvárosban, így került a fenti hölgy a látószögembe. Valamikor  Vilma néni színházi ember volt, ugyan nem volt  világhírű primadonna, de a saját kis környezetében elismerték tehetségét, és számtalan főszerepben csillogtatta meg Isten adta tehetségét.

A színházi életben eltöltött 20 év, úgy röppent el, mint néhány pillanat. 

Az ismertséget, ugyanilyen gyorsan takarta el a feledés szürke palástja. Vilma néni lett az ismert primadonnából. Már nem kérték fel főszerepekre, itt-ott néhány epizódszerep jutott már csak az idősödő hölgynek.  A pénze egyre kevesebb lett, már nem volt képes fenntartani a fővárosi lakást, így aztán úgy döntött talán egy vidéki kisvárosban otthonra, barátokra lelhet. Így érkezett az én városomba.

A nyugdíja bizony itt sem mutatkozott túl soknak, ezért úgy gondolta, nevelő szülőként segíthet másokon, és önmagán is. 

Így lett a primadonna, az árva gyermekek jóságos nagyasszonya.

Vilma néni lett, mindenki drága nagymamája, aki nap, mint nap fáradhatatlanul küzdött az elhagyott gyermekekért,

50 éves korától összesen 10 gyermeket nevelt fel, tanította őket, énekelni, táncolni, mindenre ami az élet szépségeit tárja elénk. Optimizmusa, életszeretete soha sem hagyott alább, mindenben meglátta azt a parányi jót is, ami adott élethelyzetben benne volt. Akármilyen fáradt volt, sosem fogyott el a mosoly az arcáról, mindig jutott egy ölelés, egy jó szó minden gyermekének.

Délelőttönként miután útnak indította az ifjoncokat az iskolába, bevásárolt, mosott, főzött. Amikor elvégezte a feladatait, kiült a háza elé a padra, és ott várta haza a gyermekeit.  Sokszor a fáradtságtól, és a Nap melegétől félrecsúszott kendővel elaludt a széken. A haza érkezők egy szelíd puszival ébresztették  Vilma nénit, aki mosolyogva köszöntötte őket.

Így szólította őt magához az Űr, életének 87. esztendejében, szelíd csókot lehelve fáradt eres kezére!

Élete példa értékű valamennyiünk számára. 

Áldozatkészségétől, szeretetétől, emberségétől jobb lett a Világ! 

Megjegyzés:
"HarmoNet írók a nőkért - 2019" < www.harmonet.hu/irokanokert>.