Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2019

Kevés, vagy sok

Kép
Sokszor feltettem már magamnak a kérdést az idővel kapcsolatban,  hogy ami a rendelkezésemre áll, az kevés-e, vagy sok!? Egyszerű a válasz éppen annyi, amennyire szükségem van. Mindenkinek annyi idő áll a rendelkezésére, amennyi ahhoz szükséges, hogy a jelenlegi inkarnációjában  vállalt feladatait teljesíthesse. Tehát éppen elegendő, se sok, se kevés. Az időről néhány gondolatot még olvashattok a lenti képen. Gondoljátok csak el;- a múlt már nem létezik, a jövő még nem,  tehát ebből következik, hogy más nincs csupán az az egyetlen pillanat, amelyet éppen most élsz át! Tudom ez így túl egyszerűnek tűnik, de bizony ez annyira bonyolult, hogy a most-ot annyira követik egymás utániságban a most-ok, hogy a pillanat tört része alatt, múlttá lesznek. Ezért kell az életünket olyan most-ok sorozatával felépíteni, amelyeket majd, ha a végső számadásnál eléd tesznek, soha ne kelljen egyetlen pillanatát sem szégyellni. A múlt, a jelen, és a jövő a most-ok halmaza, 

Májusi eső

Kedves olvasóm! Nem a mezőgazdaságról szeretnék írni, habár a közmondásunk úgy szól, hogy májusi eső aranyat ér;- és valóban! Feléleszti a környezetet, és elmossa a lelkünket megnyomorító negatív érzelmeket. 2019 5 19     12  5 10       3  5   1       9 Május havának 19. napján a telihold elhozza számunkra az összegzést, a régi negatív energiák feloldását. A kilences energiája segíti az előző ciklus lezárását, az előző szakasz értékelését, abból a szempontból, hogy a nagyobb közösség számára vajon sikerült-e olyan felelősséggel elvégezni a dolgunkat, amellyel segíthettünk a felemelkedés folyamatában, vagy a szinten tartásban. Sokan körülöttünk még nem értek el arra a gondolati, mentális szintre, amely a vaskorból, az aranykor kapujához vezet. Hogy ezzel kapcsolatosan kinek, milyen vállalt feladata van, abban az Iránytű az élethez elemzés eligazítást adhat mindenki számára. A szám misztikában a kilences szám a számsor utolsó tagja, amely ilyen módon előre v

Szívtelen anya

Ma éppen anyák napja van. Legtöbbjüket dicsérni kell, hálával illetni, csókot lehelni megfáradt kezére, mert életet adott, önmagát sosem kímélve tanított, védelmezett, felnevelt. De vannak sajnos negatív példák is. Vannak olyanok akik ugyan életet adtak, de a szeretet, a törődés, a gondoskodás kimaradt a lélek-készletükből. Saját ismeretségi körömben személyesen tapasztaltam meg azt a keserűséget, bánatot, amit egy ilyen asszony okoz gyermekének. Még az ötvenes évek táján Katalin életet adott egy kisfiúnak, akit Ferencnek nevezett el . Ez a kicsiny fiúcska foglalta el a szívében az összes helyet, ami csak volt. Így aztán a néhány évvel később érkező kislánynak már ebben a szívben nem maradt helye, pedig neki a saját nevét adta viselésül. A kis Katalinnak naponta el kellett viselnie az "édes-mostoha" ridegségét. Folyamatosan éreztette vele, hogy ugyan te minek jöttél, csak nyűg vagy a nyakamon. Hallotta sokszor, okkal, vagy ok nélkül is. De, ezt érezte akkor is,